Tompulnak az agyak, élesek a kések...

Először is közérdekű közlemény: Facebook-on senki se írjon nekem se üzenetet, se chatbe ne írjon, mert nem tudom elolvasni. Lehet, hogy úgy tűnik fenn vagyok, de nem. Bekövetkezett, aminek be kellett, csak idő kérdése volt az egész. Egy teljes hetet kibírtam sérülés nélkül, de tegnap sikerült elvágni az ujjam :) Szóval, ez az egy baleset és bénázásmentes hét akkor önbizalmat adott nekem, hogy úgy gondoltam, tudom úgy vágni az uborkát, mint a profik. Kiderült, hogy mégsem... Egy nagy recés késsel dolgoztam, és eléggé beleszaladt a hüvelykujjamba. Nem nagy, viszont mély, és tegnap egész nap vérzett, és még ma is,, ha kicseréltem ma ragtapaszt. Na de szerencsére ennyivel megúsztam, szóval Anyu ne aggódj :D 

Vasárnap jöttek meg a gyerekek, Mike tiszta ideges volt, dupla salátabárt kellett csinálnunk, hátha elfogy, mert ahogy ő mondaná: "Olyanok mint az állatok, mint az állatok, nem lehet eléggé felkészülni rájuk, mint az állatok!"

Amúgy jófej volt, mert amikor elvágtam az ujjam, ő pont akkor jött felém, meglátta és azonnal ellátta, meg kérdezgette, hogy jól vagyok-e, meg el akart küldeni a nővérhez. Én meg nem győztem mondogatni neki, hogy, hogy semmi bajom, semmiség, nyugi. Meg nem akartam elmenni a nővérhez, mert kiröhögött volna, és max ő is egy ragtapaszt rakott volna rá. Majd ha levágom az ujjam, akkor megyek el a nővérhez.

A gyerekek, hát hogy is mondjam érdekesek. Csomó újgazdag, elkényeztetett kölyök. Mike mindig beállít a pulthoz, kajcsit osztani. Van néhány nagyon aranyos gyerek, meg a többségük mondja, hogy kérem, meg köszönöm. Van egy arab, vagy nem tudom milyen kisgyerek, ilyen mitugrász, alig lehet több 8 évesnél. De mindig ő az első, hangosan odaköszön mindenkinek, és végigkérdez mindent, hogy mi micsoda, meg olyan szépen tudja kérni a kaját, hogy elolvad az ember tőle. De vannak hihetetlenül bunkó gyerekek is, és az a baj, hogy kihozzák belőlem a negatív állatot. Szóval amikor, mogorva pofával, csak az orrom alá dugja a tányért, és csak mutogat, na akkor előtör belőlem a bibircsókos konyhásnéni énem, és csakúgy (már elnézést a vulgaritásért), de ilyenkor egy jó nagy lendülettel odab*szom a tányérjára a kaját, egy nesze b*zmeg arckifejezéssel. 

Ó és most üzenem a Helgának, ha ezt olvasod, van egy olyan lány aki full ugyanúgy néz ki, mint te. Csak egy kicsit nagyobb, meg világosabb a haja, meg igazából mindig egyedül van a szerencsétlen. De azért hasonlít rád, fogjuk rá...

Ma  hihetetlen nehéz napunk volt, meg Mike nem engedi, hogy együnk. Először esznek a gyerekek és mindenki más, utána szedünk magunknak, azt félretesszük, utána elpakolunk mindent, ami vagy 1 óra, megcsináljuk, amit Mike mond, és utána ehetünk, a szünetünkben. Szóval eddig délben ettünk, most délután 2kor. 

De ma este vacsiosztásnál hihetetlen jó kedvem volt, és boldog voltam, de fogalmam sincs, hogy miért. Azt beszéltük Noémivel, lehet, hogy kevertek valamit a staff italába ;) Folyamatosan vigyorogtam, meg baromkodtunk, meg úgy nevettem, hogy kicsordult még a könnyem is. Nem mellesleg megemlíteném, hogy körbe vagyok véve nagyon helyes fiúkkal. Az az előnye, hogy konyhás vagyok, mivel én osztom a kaját, mindenki hamar megjegyezte a nevem és az arcom (bár alig akarnak megismerni baseball sapka és munkapóló nélkül). Délutáni sétánkon felfedeztük a cirkuszt. Van egy hatalmas lengőtrapézuk, vagy 10m magas (na most lehet, hogy hülyeséget mondtam), a lényeg hogy nagyon magas. És ott vagy egy cirkuszos fiú, aki épp azon bohóckodott. Szóval vele nagyon jóban kell lennem, hogy kipróbálhassam a lengőtrapézt. 

Holnap elmegyünk a helyi kocsmába, egy kicsit kikapcsolódni, mert már elegünk van a bezártságból és a rengeteg melóból. Szóval holnap kirúgunk a hámból, az egész kitchen staff megy, meg pár consulor is eljön :) Remélem jó buli lesz. Üdv mindenkinek otthon!! 

Can we get TV?

Még csak 1 hét telt el, de agyilag máris lefáradtunk. Egyik ebédnél, amikor én osztottam a kaját, odajött a nagyfőnök, hogy szeretne egy kis gombát. Én meg elküldtem, hogy nem kap gombát, mert az a vegáké. Mike meg ott ugrált, hogy ő a nagyfőnök, gyorsan lapátoljam azt a gombát neki. De jófej volt a nagyfőnök, mert elkezdett viccelődni és és végül mégsem kért, meghagyta a vegáknak. Mike azóta egy kicsit csúnyán néz rám... 

Marknak hívják a nagyfőnököt, és azt hiszem ő a fő fő főnök. De nagyon jó fej, már az első nap tudta a nevemet, meg odaült hozzám és a Noémihez, amikor látta, hogy egyedül ülünk az asztalnál, meg megígérte, hogy kapunk TV-t, bár azt azóta várjuk. 

Csütörtökön meglepetés ellenőrzés volt, és mindenhol végigmentek az ellenőrök. Kaptunk délután 1 óra szünetet, én úgy döntöttem, hogy szundítok egy kicsit, és persze, hogy akkor jött be az ellenőr. Én csak annyit hallottam, hogy az egyik lengyel mondta, hogy kellene még egy lámpa, mert nem látunk semmit. Én meg nem tudtam, hogy ő az ellenőr, azt hittem, hogy egy dolgozó, aki felírja, hogy mit szeretnénk, ezért félálomba odakiáltottam neki, hogy hozzon már TV-t! Már annyira vágyunk egy TV-re, hogy Noémi tegnap este egy szekrényre hitte azt, és kifejtette, hogy milyen nyomorékok vagyunk már, hogy észre se veszünk egy ekkora bazi TV-t...

A csütörtök volt eddig a legeslegrosszabb nap. A délelőtt még jól telt, maradt egy kicsi a szerdai jókedvből, de Mike-nak sikerült letörnie. A délutáni meglepetés ellenőrzés annyira felidegesítette, hogy folyamatosan kiabált velünk, meg olyanokért lecseszett, amikért előtte sose szólt. Kiabált velünk, mert a salátabárból kimaradt zöldségeket egyesével kell becsomagolni, jégbe tenni és utána rakni a hűtőbe. Kiabált, hogy mindig hordjunk kesztyűt mégha takarítunk, akkor is. Este pedig, amikor elmentek az ellenőrök, úgy kezdtük el csomagolni a salátabáros cuccokat, ahogy délben mondta, erre megint lecseszett minket, hogy ne szarakodjunk ennyit, csak rakjunk a dobozra egy fedőt és vágjuk be a hűtőbe. És amikor megemlítettük, hogy délben még nem ezt mondta, letagadta az egészet. Hogy ő biztos nem mondott ilyet, simán letagadta. Van pár ilyen húzása. 

Megőrülök az egyik lengyeltől, akit nyominak hívunk. 5x kellett újra írnom az előző mondatot, mert folyamatosan pofázik, és rohadt hangosan mintha süketek lennénk. Ha meg végre elhallgat, akkor zabálja a chipset, de hallom ahogy csámcsog rajta, a múltkori 1 órás szünetet is végigpofázta megállás nélkül, még levegőt se vett... bezzeg a munka az büdös neki, de nagyon. Nem tudom meddig fogom elviselni őt, egyszer ha elpattan valami, én magam fogom kidobni az ablakon. Hihetetlen gusztustalan, és igénytelen, fürödni még nem láttam, a haját viszont minden este megmossa a mosogatnál. De nem az egészet, hanem elől egy tincset. Van egy fekete szoknyája, térdig érő, már 3 napja abban van. De abban alszik, abban dolgozik. Meg harisnyában és topánkában melózik. Most meg azt a joghurtot eszi, ami már 2 napja ott rohad az ablakban. Ahh muszáj volt kiírnom ezt magamból, mert az őrületbe kerget. De nem csak engem, a Noémit is, sőt még a lengyelek se tudják hosszútávon elviselni.

Na a kajáról még nem írtam. Elképesztő, hogy miket össze nem esznek. Minden ebédhez és vacsorához van chips. Úgy eszik mondjuk a szendvicset, hogy hamburgerzsömle, kétféle darálthúst bele, egy kis brokkolinit, sajtszósz és a tetejére raknak egy kis chipset. Általában 5 féle kaja van, és mindig keverik őket. Szóval itt nincs olyan, hogy csak egyfélét esznek. Reggelire pakolnak egy kis rántottát, zabkását, müzlit, toastot, meg rá valami szószt. És az a baj, hogy kezdem én is átvenni ezt a szokásukat, szóval elképesztő mennyiségű kaját fogyasztok el. Meg reggelire olyan müzlit szoktam enni, amitől neonzöld színű lesz a tej. Amúgy minden kaja nagyon jól néz ki, de az ízük nem a legjobb. Még az ásványvíz is cukrozott. Bár valamelyik nap ettem olyan finom steaket véresen., az nagyon jó volt.

Eddig a szerdai volt a legjobb nap!!

Szerdán volt a főnök day off-ja és ez meglátszott az egész társaságon! Mindenki felszabadult volt, rengeteget nevettünk, gyorsan haladtunk a melóval, egyszerűen ideális volt ez a munkanap. Sőt még félórával több szünetet is kaptunk. Nos, akkor pár szó a társaságról. Többnyire a lengyel lányokkal vagyunk, hihetetlen pocsékul dolgoznak. Alapból kegyetlen lassúak, amikor a szagelszívó ventilátorait kellett takarítanunk, amíg én megcsináltam 5-t, addig ők 2-t. Egy darabot kb. 1 órán keresztül pucoltak. És nem is veszik észre magukat. Najó, ez csak az egyik lengyel lányra igaz, a másik valamivel gyorsabban dolgozik. Mike nem nagyon kedveli őket, az egyik lengyellel kiabált is. Viszont azért viselem el őket, és néha azért keresem a társaságukat, mert őket legalább értem :D Nincs semmilyen akcentusuk, a tanult angolt beszélik, és annyira üdítő beszélgetni velük, mert ilyenkor érzem, hogy nem én vagyok a hülye, hanem a többiek beszélnek szarul :P A két angol lány bevágódott a főnöknél, amikor Mike day off-on volt, akkor ők voltak a "kisfőnökök". Amúgy nagyon kedves lányok, visznt őket próbálom egy kicsit kerülni, mert egyáltalán nem értem mit beszélnek. Hihetetlenül kell koncentrálnom, é akkor is csak pár szó jön le. Az a baj, hogy ugye itt majdnem mindenki angol anyanyelvű, és amikor velünk beszélnek, nem úgy beszélnek mint egy külföldivel szokás (szóval kicsit lassabban és érthetőbben), hanem úgy mintha mi is anyanyelvi szinten űznénk az angolt... A fiúk jófejek, rendesek, hülyéskednek, szóval feldobják a konyhai életet.                                                                   Hajnalban arra ébredtünk, hogy az egyik lengyel először elkezdett nyögdécselni, majd kiáltott egy nagyot, felébredt és hangosan elkezdett hadarni valamit lengyelül... Értékelni fogom, ha ezt eljátssza minden este...

Bocs, ha néhol értelmetlen, de nincs kedvem visszaolvasni, most azt sem tudom miről  írtam, majd ha még eszembe jut valami, akkor írok.  Írjátok le kommentbe, hogy mi a helyzet otthon!! :)

 

Times Square és az 1. munkanap

Erőt vettünk magunkon és elmetróztunk a Times Square-re. Mást nem tudok mondani egyszerűen lenyűgöző. Ahogy felértünk a metró aluljáróból, mind a négyen egyszerre torpantunk meg, és néztünk felfelé a felhőkarcolókra, és tátott szájjal bámultuk. Majd  sétálgattunk, elővettük a turista énünket és fényképeztünk veszettül. 

Másnap elcsíptük a korai buszt Saranac Lake-be, csak elfelejtettek szólni, hogy ez átszállásos. Albanyban leszállítottak mindenkit, hogy ez a busz Montreálba megy... Szóval ott dekkoltunk még pár órát, mire el tudtunk menni a következő busszal. A lényeg, hogy két nap utazás után végre megérkeztünk. Az első sokk, akkor ért, amikor megláttam a szobánkat. Felsorolták mindenki nevét, és mondták, hogy ki hol fog aludni. Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor a magyar lánnyal és 3 lengyel lánnyal osztottak be. A többi staff angol és ír. Nos, kedves amerikai barátaink úgy vélik, a kelet-európaiak nem szorulnak olyan felettébb luxusra, mint például a víz. Otthon a cigány putriban jobb szobák vannak. Az ágynál hiányzik a fél rácsazat, vagy mi, nem jut eszembe a rendes neve :P így derék tájon és a lábnál behorpad az ágy. Van tusolónk és WC-nk, de nem működnek. Első este kuncsorogni kellett a másik ház lányainál, hogy hadd fürödjünk le... WCre pedig a konyhán járunk. 

Na de ez sem veheti el a kedvemet, hiszen itt vagyok végre!  A munkával semmi probléma nincs, egész nap takarítottunk. Délelőtt  étkezőkocsikat súroltunk, aztán csak csicska munkákat kellett csinálni. Szerencsére a magyar lánnyal vagyok együtt, mert a felét nem értem annak, hogy mit kéne csinálni, de azt hiszem jövőhéttől mással fogok dolgozni, mert mindig mással kell dolgoznod és mást csináltok. De ez majd később. Elfáradtam eléggé. 

Amióta Amerikában vagyok, nem tudok aludni. Ma is fél 7re volt beállítva az ébresztőm, de már 6 előtt ébren voltam. Pedig éjfél után feküdtem le. 

Az angolom, hát... Inkább csak hallgatom ahogy beszélnek. Az angol és az ír akcentust lehetetlen megérteni, a lengyel lányok viszont szépen beszélnek, őket értem, szóval velük szoktam beszélgetni. Meg minden munkát velük kell csinálnunk. Az angolok már csinálhatták a salátabárt, a kelet-európaiak pedig takaríthattak. De azt hiszem a főnök, Mike kedvel egy kicsit, mert sose ad szar feladatokat, meg mindig kérdezi, hogy mit szeretnék hallgatni (délután már Beatles ment), meg mit szeretnék enni, meg holnap hoz nekem cukrot :D

Az egész meló legjobb része, amikor beállok a pult mögé és osztom a kaját. Már délben és vacsinál is én álltam a pultnál. Szóval ha Mike engedi, akkor mindig én szeretnék ott állni.

A 12 órás műszakot úgy dolgoztuk végig, hogy csak 1x kaptunk egy 50 perces szünetet. 

Nagyjából ennyi, már nem igazán tudok értelmesen írni. Üdv mindenkinek otthon!! :)

Majdnem két napja ébren, mégis fitten

Sikeresen megérkeztem New Yorkba! :) Már is tudom mióta nem aludtam, de itt olyan jó kávét őznek, hogy még mindig pörgök. A new yorki repülő hatalmas volt, minden háttámlán volt monitor, a kb 8 órás út alatt végignéztem az összes filmet, sorozatot, a végén már Disney mesék zenéit hallgattam. Hihetetlen szenvedés volt az út. Alapból 2 órát késett a gép, bár ablak mellett ültem, és a kaja is jó volt, szóval nincs okom panaszkodni. Délben lasagnet adtak görög salival, este pedig pizzát, olasz fagyival. Mint utóbb kiderült, a fagyit bölcsebb lett volna visszautasítani...

Még mindig nem fogom fel, hogy itt vagyok. Rohadt nagy itt minden :) Az utcák, az autók, a házak.

4en vagyunk magyarok, akik egy táborban leszünk. Amikor megérkeztünk csatlakozott hozzánk egy new yorki lány, (az egyik magyar barátja) és megmutatta nekünk a várost. Sétáltunk a Central Parkban, a Broadway-n, és nemsokára megyünk a Times Square-re nézelődni egy kicsit. Holnap hogy fogunk eljutni a táborba, arról fogalmam sincs, a többieknek se :D De majd megoldjuk ;)

A terv az, hogy ma este se fogunk aludni, és akkor elviselhetőbb lesz a holnapi 10 órás buszút, mert ott alszunk. Na de most megyek, gyors fürdés és irány a Times Square :)  Legközelebb ígérem többet fogok írni, igaz, hogy testileg a toppon vagyok hála a kávénak, szellemileg azonban totál zombi vagyok.