Harry Potter és a kis sziget

Mostanában elég feszült a légkör a kornyhában,  durva veszekedések voltak Mike miatt. Előző bejegyzésben írtam, hogy Mike úgy döntött nincs csere, marad minden a régiben, vagyis én nem lehetek Noémivel, az angol lányok egymással stb., pedig 2 hete megígérte, és rendesen is dolgoztunk, mert azt reméltük, hogy csere lesz. Szóval most mindenki írtó dühös Mikera, rengeteg veszekedés volt... 

Viszont a tegnapi day off hihetetlen jó volt. Megéri konyhásnak lenni, vagy talán mi csináltuk ügyesen, de a lényeg, hogy az összes főnökkel jóban vagyunk (kivéve a két főnökasszonyt). Két biciklit akartunk kölcsönkérni, hogy azzal menjünk be a városba, de az irodás homokos lerázott minket, kezdtünk volna elkeseredni, amikor leparkolt mellettünk a nagyfőnök és a maintanance-k (karbantartók) főnöke, és kérdezték, hogy miújság, mi elpanaszoltuk, hogy nincs bicikli, a maintanance főnök pedig mondta, hogy kidobja a nagyfőnököt 10 perc múlva itt van és bevisz minket. És így is lett, még haza is hozott :) Utána úgy döntöttünk, hogy elkajakozunk a közeli kis szigetre, amit mindig lehet látni a táborból, és már annyira kíváncsi voltam rá mi van ott. Két, a nevünkkel ellátott kis fémkarikát ráraktuk a kayak felirat alá a táblán, jelezvén, hogy elvittük, és már indultunk is.  Háromnegyed órás evezés után végre kikötöttünk a szigeten, ami elég sziklás volt, szóval egy kis szószerinti sziklamászás után végre feljutottunk a szigetre, ahol kicsit megdöbbenve vettük észre, hogy van két ház, sátor, hinta, meg pad is. Megmagyaráztuk, hogy biztos ez egy kis camping sziget, és lehet ide jönni campingezni. Mivel indulás előtt rengeteget ittunk, ezért sürgősen bevetettük magunkat a sziget közepén álló pottyantósbudiba, és itt meg kell jegyeznem ilyen szépet még nem láttam :) Körbe volt tapétázva, Elvis és James Dean képek lógtak a falon, meg vicces kis képeslapok. Ezután úgy döntöttünk, hogy körbejárjuk a kis szigetet, ami kb. 2 percbe telt. Épp az egyik ház előtt mentünk el, amikor kilépett a teraszra egy velünk egykorú fiú. Sose felejtem el az arcát, olyan megdöbbent képet vágott, rendes sokkot kapott, majd kinyögött egy hellot (ami azt a jelentést hordozta: hát ti mi a francot kerestek itt?), mi szép udvariasan visszaköszöntünk, és indultunk volna tovább, de ekkor kijött egy másik lány, és két fekete labrador, akik veszettül elkezdtek ugatni. Itt már kezdett gyanús lenni, ezért Noémi csak lazán megkérdezte, hogy ez itt magánterület? Bár a válasz ekkorra elég nyilvánvaló volt. Igen, ez magántulajdon, és már értem miért lepődött meg annyira a pasi, amikor meglátott két bikinis lányt a házuk előtt sétálni. Szépen mosolyogva elejtettünk egy sorry-t, majd visszaigyekeztünk a sziget másik felére, a kajakunkhoz. Kb fél perc séta után hátrapillantva látjuk, hogy fut utánunk a két kutya. Amikor odaértek hozzánk én letérdeltem és elkezdtem simogatni őket, az én fejemben meg sem fordult, hogy esetleg megtámadnak minket, Noémiéban annál inkább. Ekkorra már a szigetlakók (1 fiú, 2 lány) is odaértek, és akkor normálisabban el tudtuk magyarázni, hogy mi a táborból jöttünk, és nagyon tetszett a sziget, és csak látni akartuk. Megtudtam, hogy ők nyáron itt laknak, de nem maradtunk sokáig, már indultunk is vissza. Fél órát még napoztunk a kajakban, hagytuk, hogy arra sodorjon az áramlat, amerre akar, majd szép lassan elkezdtünk visszaevezni. Már félúton járhattunk, amikor két lifeguard a táborból közeledik felénk motorcsónakkal, majd amikor odaértek hozzánk, odakiabáltak, hogy menjünk vissza a táborba, de azonnal.  Gyorsan visszaeveztünk, amikor pedig partot értünk ott várt ránk a lifeguard nő, és mondta, hogy 3/4 órán át kerestek minket, mert úgy mentünk el, hogy nem szóltunk senkinek. Bár szerintem az a fémkarikás megoldás elég egyértelmű volt, hiszen abból rájöhettek, hogy Noémi és Szilvi a kitchen staffból elvitte a kajakot. Na nem baj, bűnbánó arc, bocsánatkérés, soha többé nem fordul elő, és már mentünk is készülődni, hiszen este 6kor moziba mentünk a gyerekekkel megnézni a Harry Pottert. A fél tábor és vezér kar tudott az incidensről, eddig is Trouble 1 és Trouble 2-nak hívtak minket (Baj 1, Baj 2). Este viszont megnéztük a Harry Pottert, ami hihetetlen jó volt, nekem nagyon tetszett, bár érdekes volt, mivel csak a mi táboruk ült a moziban, és a gyerekek állandóan tapsoltak, meg fütyültek, meg wcre jártak. Sajnos én se úsztam meg, az én soromból is kellett egy lánynak, akit ki kellett kísérnem, pont akkor, mikor megölték Pitont... De jó volt, mert ingyen mentünk és kaptunk popcornt és colát is :) Összességében ez egy hihetetlen jó nap volt, azt leszámítva, hogy Justin reggel összepakolt és elment...