Július 4. és az első day off

Nem sokat érzékeltem a júl. 4-ből, mert nekem egész nap kellett dolgozni, viszont este bement az egész tábor a városba, és megnéztük a tűzijátékot. Ezen a héten az új beosztás szerint dolgoztunk, én a héten délutános vagyok, vagyis 11:45-re kell menni. Az egyetlen jó dolog az egészben, hogy aludhatnék sokáig, de itt képtelenség, mert az összes lengyel korán kelő, alapból süketek, szóval lengyel ordibálásra kelek, sőt arra is alszok el. Ha egyszer hazaérek, soha többé nem akarok hallani egy árva lengyel szót sem, a jövőre nézve még az országot is nagyívben elkerülöm. Furcsa, hogy még/már 3 hét telt el, ahogy korábban írtam, itt az idő nagyon furcsán telik :) Viszont az embereken meglátszik a kemény munka és a kialvatlanság. Szóval bárkitől megkérdezed a táborban "Hogy vagy?" az első válasz az, hogy "Nagyon fáradtan, de...". Ez főleg a konyhásokra igaz, és valahogy mindenkin máshogy csapódik ez le, egyesek besavanyodtak, másokhoz nem lehet hozzászólni, mert robban, néhányan azért próbálják megőrizni a jókedvüket és feldobni az itteni életet. Én teljesen jól érzem itt magam, a munka tényleg kemény, de tudtam, mire vállalkozok, szóval nem nagyon értek meglepetések. Amit megfigyeltem még, hogy mindenkinél kialakult egy mánia, amit muszáj csinálnia. Valaki imád a mosogatónál a zuhanyizével spriccelni az edényeket, más pedig bolondul azért, hogy a folyékony vajat szétkenhesse a kenyéren; nekem a doboz lett a mániám. Imádom a kartondobozokat szétszedni, szétlapítani, mindig keresem a konyhában az üres dobozokat, amiket szét lehet szedni, szóval kezdjétek el gyűjteni otthon a dobozokat nekem :)

Mike velem nagyon jó fej, bár a Nyomit ő se szereti, úgy szokta szivatni szerencsétlent. De nekem olyan szépeket mond, hogy elolvadok tőle, kedden, amikor időben végeztem a salátabárral, és mindent megcsináltam, meghatódva mondta, hogy szeret :P, meg nem tudja mit fog csinálni nélkülem szerdán (mármint a salátabárral, mert szerda a day offom), és ha szeretném, hogy Justinnal közös day offunk legyen, csak szóljak neki, és elintézi. Meg az új szakácsnak is úgy mutatott be, hogy Sylvia a salátabár specialista. A saláta bár rám ragadt, azt hiszem ezt kell csinálnom nyár végéig. Már kezd egy kicsit herótom lenni tőle, mert a fél munkaidőmet a hűtőben töltöm, mert ott van az összes zöldség meg minden, ami kell.   Az angolom egyre jobb, bár még mindig arra koncentrálok, hogy megértsem őket. Bár a britekkel már nem is próbálkozok, ha mondanak nekem valamit, szimplán úgy teszek, mintha nem hallottam volna őket. Amúgy mindenkivel kijövök, bár kisebb nagyobb összetűzésekben volt már részem, de hamar túltettük magunkat rajta. A műszakokban dolgozás azért szívás, mert nem egy csoportban vagyok Noémivel, meg én délutánis vagyok, többet dolgozom, és mire végzünk mindennel este hihetetlenül elfáradok, mivel most csak 6-an csináljuk 15 ember munkáját.

A szabadnapunkon elmentünk a kisvárosba, teljesen olyan, mint a filmekben, tisztára beleszerettem. A képek már fenn vannak facen. Majd el szeretnék menni a könyvtárukba, már ki is néztem melyik könyvet olvasnám. A tábornak is van egy minigyűjteménye, főleg képregények és sci-fi könyvek, de van 1-2 normálisabb is. Most épp az Elnök embereit olvasom. A végén még megtanulok angolul... 

Azért sok előnye is van, hogy kitchen staff vagyok. Szinte mindenki ismer és én is ismerek szinte mindenkit. Van egy srác, aki szerint úgy nézek ki, mint a Pókemberben az orosz lány, akinek tetszik Peter Parker. Ezt mindenkinek elmondja, akivel találkozik, ilyenkor mutogat rám, és amíg nem hajtom el, addig ott mutogat, meg csodálkozik. Tegnap pedig megismerkedtem egy kedves angol fiúval (érdekes, az ő akcentusát értem...) bár nem sokat tudtam vele beszélgetni, mert félbeszakított minket az angol lány a konyháról, akivel már összevesztem egyszer. Ebből azt szűrtem le, hogy tetszik neki ez az angol srác, így még érdekesebb... 

Szerencse, hogy se Justin, se én nem vagyunk féltkenyek. Ha én az lennék, akkor egész nap idegeskedhetnék, mert bármikor látom, egy csapat lány veszi őt körül, és ilyenkor mindig produkálja magát... Bár most egész héten rossz kedve volt, és nem jött segíteni a konyhában, mert fáj a háta, és úgy kell dolgoznia. 

Más nem nagyon történt, csomó mókust látok, a mostani szobánkban tavaly magyarok laktak, mert tavalyi magyar Marie Cairet találtunk, és egy magyar zászlós törölközőt, amire ráírták, hogy "sucks" (szívás).