Kenu & könyvtár

Néha vissza kellene olvasnom a blogot, hogy mit említettem már. Aludni ebben a táborban képtelenség, éjszaka a lengyelektől nem tudok, napközben meg mellettünk próbál egy csapnivalóan rossz rockbanda... Szombaton parents weekend, vagyis jönnek a szülők, mert véget ért az első turnus, és csak vasárnap ebéd után mennek el. Mike megszüntette a műszakokat erre a hétvégére, vagyis szombaton mindenki reggel 6-kor kezd, és kitudja mikor végzünk... Új könyvet kezdtem el olvasni: Harper Lee - To kill a mockingbird (Ne bántsátok a feketerigót!) A szerdai day offon kellet volna elmenni a social security card-ért, de kedden lerobbant a táborbusz, így maradtunk itt. Először bementünk az itteni kisvársba - gyalog indultunk el, de útközben felvett minket az elképesztőenjópasi Jayson :P és bevitt minket. Sétáltunk egyet, beíratkoztam a könyvtárba (elég bolondnak néztek a táborban, hogy miért akarok én könyvtárba menni a szabadnapomon...) De nagyon nagyon imádnivaló a könyvtár, és a dolgozók is. Bár a könyvtári kártya igénylése legalább olyan procedúrát vett igénybe, mint a vízumkészítés. Bár az egész könyvtár nem nagyobb az otthoni szobámnál, de az öreg könyvtárosnéni olyan boldogan vezetett körbe, mutatta meg, hogy mit hol találok, majd legnagyobb lelkesedéssel és csodálattal mutatta be a hangoskönyvet. Kérdezte, hogy el tudom-e hinni, hogy egy egész könyv van abban a kis kazettában? Láttam már ennél merészebb dolgot is, de azért én is ámuldoztam egy kicsit ezen a csodán. Budapest utikönyvük volt kettő is, viszont Miami egy sem. Miután kivettem a Harper Lee könyvet, vásárolgattunk egy kicsit, majd találkoztunk három lánnyal a táborból a partnál (közülük az egyik az a lengyel volt, akit 1 órával azelőtt ráztunk  le, mondván mi nem megyünk a városba...) A két másik lány olyan lelkesen ajánlgatta, hogy odaadják a kenut, amivel jöttek, majd ők visszagyalogolnak. Na a kenu mellé megkaptuk a lengyelt is. Nos én ártatlanul és jóhiszeműan beültem hátra, hogy majd én ott elevezgetek (Noémi középen, lengyel elől). Mint utólag kiderült nagy hiba volt a részemről, mert nemcsak hogy én irányítottam a egész kenut, de nekem kellett jórészt evezni is, mivel elől a lengyel csak simogatta a vizet a lapáttal, Noémi középen pedig nem sokat tudott tenni. Így egy óráig tartott mire hazaeveztünk, viszont a táj gyönyörű volt. 

Már lassan egy hónapja le akarom írni, de mindig elfelejtem, nesze neked Európai Unió, még az írek se tudják hol van Magyarország. Egy amerikai is megkérdeze hol van:        

 Ausztria mellett. (csóválja a fejét), Németország? Franciaország? (még mindig nem) Amerikától keletre... (felcsillan a szeme, így már érti)