Can we get TV?

Még csak 1 hét telt el, de agyilag máris lefáradtunk. Egyik ebédnél, amikor én osztottam a kaját, odajött a nagyfőnök, hogy szeretne egy kis gombát. Én meg elküldtem, hogy nem kap gombát, mert az a vegáké. Mike meg ott ugrált, hogy ő a nagyfőnök, gyorsan lapátoljam azt a gombát neki. De jófej volt a nagyfőnök, mert elkezdett viccelődni és és végül mégsem kért, meghagyta a vegáknak. Mike azóta egy kicsit csúnyán néz rám... 

Marknak hívják a nagyfőnököt, és azt hiszem ő a fő fő főnök. De nagyon jó fej, már az első nap tudta a nevemet, meg odaült hozzám és a Noémihez, amikor látta, hogy egyedül ülünk az asztalnál, meg megígérte, hogy kapunk TV-t, bár azt azóta várjuk. 

Csütörtökön meglepetés ellenőrzés volt, és mindenhol végigmentek az ellenőrök. Kaptunk délután 1 óra szünetet, én úgy döntöttem, hogy szundítok egy kicsit, és persze, hogy akkor jött be az ellenőr. Én csak annyit hallottam, hogy az egyik lengyel mondta, hogy kellene még egy lámpa, mert nem látunk semmit. Én meg nem tudtam, hogy ő az ellenőr, azt hittem, hogy egy dolgozó, aki felírja, hogy mit szeretnénk, ezért félálomba odakiáltottam neki, hogy hozzon már TV-t! Már annyira vágyunk egy TV-re, hogy Noémi tegnap este egy szekrényre hitte azt, és kifejtette, hogy milyen nyomorékok vagyunk már, hogy észre se veszünk egy ekkora bazi TV-t...

A csütörtök volt eddig a legeslegrosszabb nap. A délelőtt még jól telt, maradt egy kicsi a szerdai jókedvből, de Mike-nak sikerült letörnie. A délutáni meglepetés ellenőrzés annyira felidegesítette, hogy folyamatosan kiabált velünk, meg olyanokért lecseszett, amikért előtte sose szólt. Kiabált velünk, mert a salátabárból kimaradt zöldségeket egyesével kell becsomagolni, jégbe tenni és utána rakni a hűtőbe. Kiabált, hogy mindig hordjunk kesztyűt mégha takarítunk, akkor is. Este pedig, amikor elmentek az ellenőrök, úgy kezdtük el csomagolni a salátabáros cuccokat, ahogy délben mondta, erre megint lecseszett minket, hogy ne szarakodjunk ennyit, csak rakjunk a dobozra egy fedőt és vágjuk be a hűtőbe. És amikor megemlítettük, hogy délben még nem ezt mondta, letagadta az egészet. Hogy ő biztos nem mondott ilyet, simán letagadta. Van pár ilyen húzása. 

Megőrülök az egyik lengyeltől, akit nyominak hívunk. 5x kellett újra írnom az előző mondatot, mert folyamatosan pofázik, és rohadt hangosan mintha süketek lennénk. Ha meg végre elhallgat, akkor zabálja a chipset, de hallom ahogy csámcsog rajta, a múltkori 1 órás szünetet is végigpofázta megállás nélkül, még levegőt se vett... bezzeg a munka az büdös neki, de nagyon. Nem tudom meddig fogom elviselni őt, egyszer ha elpattan valami, én magam fogom kidobni az ablakon. Hihetetlen gusztustalan, és igénytelen, fürödni még nem láttam, a haját viszont minden este megmossa a mosogatnál. De nem az egészet, hanem elől egy tincset. Van egy fekete szoknyája, térdig érő, már 3 napja abban van. De abban alszik, abban dolgozik. Meg harisnyában és topánkában melózik. Most meg azt a joghurtot eszi, ami már 2 napja ott rohad az ablakban. Ahh muszáj volt kiírnom ezt magamból, mert az őrületbe kerget. De nem csak engem, a Noémit is, sőt még a lengyelek se tudják hosszútávon elviselni.

Na a kajáról még nem írtam. Elképesztő, hogy miket össze nem esznek. Minden ebédhez és vacsorához van chips. Úgy eszik mondjuk a szendvicset, hogy hamburgerzsömle, kétféle darálthúst bele, egy kis brokkolinit, sajtszósz és a tetejére raknak egy kis chipset. Általában 5 féle kaja van, és mindig keverik őket. Szóval itt nincs olyan, hogy csak egyfélét esznek. Reggelire pakolnak egy kis rántottát, zabkását, müzlit, toastot, meg rá valami szószt. És az a baj, hogy kezdem én is átvenni ezt a szokásukat, szóval elképesztő mennyiségű kaját fogyasztok el. Meg reggelire olyan müzlit szoktam enni, amitől neonzöld színű lesz a tej. Amúgy minden kaja nagyon jól néz ki, de az ízük nem a legjobb. Még az ásványvíz is cukrozott. Bár valamelyik nap ettem olyan finom steaket véresen., az nagyon jó volt.