Rossz is, jó is

Rengeteg minden történt az elmúlt két napban, jó rossz egyaránt. Az új törvény szerint órabérben dolgozunk. Néhányan a staffból elkezdtek panaszkodni Geoffnak, hogy a szerződésünkben heti 40 óra munkaidő van, mi meg pár nap alatt megütöttük a 64 órát. Vagyis napi 12 óra munka, szóval elmentek a főnökhöz megkérdezni, hogy ugye kifizetik-e nekünk a túlórát. Másnap jött a főnök, és bejelentette, hogy jövőhéttől műszakokban fogunk dolgozni, ami hetente cserélődik. Így csak napi 8 órát dolgozunk, szünet nélkül folyamatosan, mivel kettéosztottak minket feleannyi embernek kell elvégeznie ugyanannyi munkát. Szóval, amíg 13-an végeztünk az ebéddel délután kettőre, 6 emberrel soha az életben nem fogunk végezni. Ráadásul szétszedték a "párokat". Engem és a Noémit, az angol lányokat, mindenki aki egy kicsit is jóban volt a másikkal szétszedtek. Jövőhét szerdán új szakács jön, mert a régi Arturo , ő elment még vasárnap. És pénteken jön még 2 lengyel fiú a kitchen staffba...

1 hétig kibírtam balesetmentesen, másfél hétig kibírtam ellenségek nélkül. Hát ez van, valamiért nem szimpatikus a fejem :) Az egyik angol lány azt képzeli, hogy ő a főnök, mindenkit ugráltat, parancsolgatott. Engem is próbált ugráltatni, én meg nem hagytam magam. Ez persze mégjobban felidegesítette, én meg már csakazértse csináltam meg amit mondott. Nekem csak Mike parancsolgathat. Egyébként ez a lány mindenkinél benyalta magát, szóval sírva fakadt, amikor Geoff kijelentette, hogy ők nem együtt fognak dolgozni a másik angol lánnyal, és próbál most mindenkinek nyalni, hogy együtt lehessenek.Volt egy pillanat, amikor nagyon megijedtem, mert pont összeszólalkoztunk, utána pedig azt láttam, hogy a konyhában beszélget a Mike-kal. Utána Mike intett, hogy menjek vele, na mondom tuti beköpött, árulkodott rólam mint egy óvodás, és most kapom a lecseszést. De Mike csak azt szerette volna, ha segítek neki a hűtőben zöldségeket pakolni. Bár fura volt az egész, mert mondhatta volna hogy csináljam egyedül, vagy ilyesmi. SSzerintem azt várta, hogy megeredjen a nyelvem és panaszkodjak. Hát ezt várhatta, mert nem is tudnám megfogalmazni angolul, hogy mi a bajom. Azóta nagyon fura az angol lány. Egyik pillanatban jön oda hozzám, hogy gyerünk enni, meg kérdezte, hogy minden rendben vanemikor beütöttem a lábam. A másik pillanatban, pedig mogorván próbál megint parancsolgatni, de ilyenkor úgy  teszek, mintha nem érteném, előbb-utóbb megunja és ilyenkor rászáll valaki másra.

Na és jöjjön most a legjobb :) :)

Előző bejegyzésemben megemlítttem a cirkuszos fiút, akivel jóban kell lennem. Justinnak hívják. Mindig a konyhában lógott, mindig az én soromba állt, és mindig kért zöldséget (mert általában azt osztom), bár szerintem nem is szereti. A haverja nagyon kérdezgette a Noémit, hogy mikor megyünk a bárba meg  minden, azt hittük a haverja fel akarja szedni a Noémit, azért kérdi állandóan mikor megyünk már kocsmázni. Szerdán elmentünk, és micsoda véletlen a cirkuszos is ott volt a haverjával. Egész este vele beszélgettem (magam is csodálkozom egy kis vodka mennyit javít az angolomon) :D

Aztán csütörtökön délután randit kért tőlem estére :) Neki kellett őrködnie, hogy a gyerekek aludjanak, és ne hangoskodjanak meg ilyenek, és én is vele voltam egész végig. Utána pedig sétálgattunk, meg nagyon sokat beszélgettünk. Illetve inkább ő, hihetetlen, hogy mennyit beszél, meg olyan mint egy energiabomba, folyton szalad, meg nevet meg minden :) Amúgy Brooklynban lakik, és magyar a cirkuszos tanára. Meséltem neki, hogy mennyire imádom a cirkuszt, főleg a lengőtrapézt, és mondta, hogy itt is kipróbálhatom, de menjek el a manhattan-i cirkuszba és ott egész nap annyit lehetek a lengőtrapézon, amennyit csak akarok :D Azt hiszem szaván fogom. Még csak egyszer találkoztunk, de kb. az egész tábor rólunk pletykál már. Mike mondta, hogy nagyon jó fej Justin, de ha szemtelenkedik, akkor csak szóljak neki, rengeteg kése van :D Tényleg nagoyn aranyos, mármint Justin :) Van még 15 perc szünetem, megyek megnézem őt a cirkusznál :)